WTF! – Work, time, friends

Tóth Klaudia

Tóth Klaudia
Junior Consultant

Avagy, hol dolgozik szívesen az Y és Z és utána következő generáció? Aktuálissá vált kérdéskör, hiszen jelen pillanatban ez a generáció is erősen képviselteti magát a munkaerőpiacon. Első sorban nem szakmai szemszögből közelíteném meg a kérdést, hanem saját tapasztalatból, amely alapján – úgy hiszem – sokan magukra ismernek talán! 🙂

Lássuk először is a címet: WTF..?

Work

WTF - Work, time, friends
Nos, a munka része az életünknek. Aki nem találta meg még az útját, annak szükséges rossz. Aki viszont pontosan tudja, mitől képes kiteljesedni, annak mindennapi motivációkkal és kihívásokkal teli önmegvalósítás. Mindenki eldöntheti maga, hogy melyik táborba tartozik, és ez alapján el tud gondolkodni, érdemes-e / kell-e váltani… De ez majd egy másik téma lesz!


Így tehát a “W”, mint work egy stabil allappilére az életünknek. Észrevehetitek, hogy én is alapvetően egységes egészben gondolkodom… Tehát nem lehet szétválasztani teljes mértékben a munkát, mint egy külön, kocka alakú, “hivatalos” és hűvösen professzionális részét az életünknek… Mert hogy _része_ az életünknek! 🙂 És ez az talán, ami erre a generációra a legerősebben jellemző: nem az életét akarja a munkájához alakítani, hanem a munkáját szeretné beilleszteni az életébe és a mindennapjaiba.

 

Time

 

Felsorolhatnám az “idő pénz!” és hasonló közhelyek tömkelegét, de megkímélnék ettől mindenkit. Beszéljünk inkább arról, hogyan osztjuk be a mindennapjainkat. A reggel 8-tól délután 4-ig tartó munkaidő napja leáldozóban. A divatos hangzatú “work-life balance” valóban fontossá vált a mostani fiatal munkaerő számára – már csak az előző pontban tárgyaltak alapján is látható. Felgyorsult a világ, egyre több ügyes-bajos dolgunkat kell elintéznünk. Mindenkinek van bankszámlája, ergó banki ügyei, postai küldeménye, orvosi időpontja, víz/gáz/fűtés csőtörése, éves ellenőrzése, jó esetben lakása, autója amelyekkel kapcsolatban szintén rengeteg vis-major eset felmerülhet. Luxusnak tűnhet a korábbi generációk számára, hogy az ember csak úgy fogja magát és reggel egy órával később ér be, vagy munkaidő közben ügyeket intéz. Ne adj’ isten olyan megátalkodott, hogy a két éve nem látott rokonnal, baráttal kimerészkedik egy hosszabb ebédre. Pedig emberek vagyunk 🙂 És ettől a mínusz fél vagy egy órától nem áll le a gépezet. A munkájára adó, becsületes és lelkiismeretes munkaerő pontosan tudja, hogy aminek meg kell lennie, annak meg kell lennie, és ha nem is 8 és 4 óra között, de határidőre mindig megvan! Ha a munkáltató megadja ezt a szintű bizalmat, biztos lehet benne, hogy az esetek nagy részében lojális és még inkább igyekvő munkaerőre talál a kis y-ban! 🙂 (Minden generációban vannak persze kivételek, de ez általában hamar ki is derül).

Friends

Itt említhetnék családot, kutyát, macskát, párkapcsolatot, amikhez mind idő és energia kell, mint minden más fontos dolog fenntartásához. Na, de hogy jön ez a munkához? Nos, úgy, hogy ez is kapcsolódik az előzően kifejtett pontomhoz (látjátok, milyen szép kis láncot fonok?). Ezekhez a kapcsolatokhoz is időre van szükségünk. Fontosak nekünk, össze kell egyeztetnünk őket a munkánkkal.
Tipikus fővárosi látkép például, hogy délután 5-6 óra körül megtelnek a sörözők, teraszok, bárok és mindenki a kollégákkal és barátokkal engedi ki a fáradt gőzt. Mert a kollégákkal is össze lehet ám barátkozni! 🙂 Nem istentől való vétek! Bizony, volt olyan munkahelyem, ahol nem nézték jó szemmel, hogy összejártunk munka után a pénzügyis kollegínával. Pedig ez is alapvető emberi természet, nem küszöbölhető ki, tiltani nem érdemes, és talán még a cég javára is válhat, mert erősíti a belső dinamikát, összetartást.

Konklúzió: sokan megszokták, hogy a junior – és némely esetben a szakértői – pozíciókra “droidokat” alkalmaznak. Nem kérdez, nem beszél, nem mosolyog, nem barátkozik, nincs élete. Munkája van. Túlóra is van néha… ami természetes, de csúsztatni nem lehet! Ez az elavult, poroszos hozzáállás hosszú távon nem tartja meg ezt a generációt. Átvándorolnak az olyan trendi cégekhez, ahol megértik és elfogadják, hogy mindannyian emberek vagyunk, de ettől még tudunk kiemelkedően teljesíteni a munkahelyünkön! 🙂

Go Y! Tanuljunk a kiváló, senior szakemberektől és találjuk meg a helyünk abban, amit szívesen csinálunk és ahol jól érezzük magunkat. Boldog munkatárs = elégedett vezetőség. Ennyi a képlet! 🙂

Nyilatkozat: a cikk írása során egyetlen HR-es sem sérült meg, a valósággal történő bármilyen egyezés csakis az előre megfontolt szándék műve lehet… és a fent leírt vélemény abszolút személyes tapasztalatok alapján nyugszik. Zöldfülűen, szakmai alázattal, de nyitott szemmel. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.