Gondoskodó munkahely

Rádi Viktória

Rádi Viktória
Office Manager

Én még annak a generációnak a szülötte vagyok, aki számtalanszor hallotta: „nehogy azt hidd, hogy fontos vagy a munkahelyednek, te csak egy csavar vagy a gépezetben, ami bármikor pótolható, lecserélhető”.  Bár én ezt a saját bőrömön – szerencsére – sosem tapasztaltam, mégis elhittem, hogy csak a munkám fontos, én magam nem. Szemkáprázva veszem észre, hogy ezt a hiedelmemet hogyan oszlatja szét a modern munkahelyi környezet, ahol már az a szemlélet a meghatározó, hogy az alkalmazott többé ne kizsigerelve, rabszolgaként meneküljön haza a munkaidő lejártával, hanem a munka simuljon bele az élet általános sodrásába. A munkahely is legyen az a hely, ahol törődünk önmagunkkal, egymással, sokasodnak a programok, amelyek a dolgozók fizikai, érzelmi, mentális, sőt spirituális egészségét, egyensúlyát hivatottak támogatni.

A mi kis munkaközösségünk is megpróbál csatlakozni az új trendhez. Például van „hetesünk”, aki hozza, és fel is kockázza nekünk a gyümölcsöt minden délelőtt – mint az oviban J. Általános tapasztalat, hogy ha nagyon nekirugaszkodunk egy feladatnak, elfelejtünk vizet inni, ezért nálunk valaki óránként mindig körbejár, hogy utántöltse a poharakat. Tudatosan figyelünk arra, hogy nyugodtan ebédeljünk, lehetőleg együtt. És egészségeset! Aztán van lépésszámlálónk, hogy sokkal többet mozogjunk, gyalog járjunk. A liftet is igyekszünk kihagyni, gyalog rójuk a lépcsőket az 5. emeletre. Vezetünk egy táblázatot arról, hogy ki mennyit sportolt, gyalogolt a héten, ivott-e elég vizet, illetve mennyit fogyott-hízott a terveihez képest. Az én tisztem hétről-hétre cikkeket keresni és megosztani a kollégákkal, egy-egy testi-lelki egészséggel foglalkozó témában. Mindez ráirányítja és fenntartja a figyelmünket, tudatosságunkat azzal kapcsolatban, hogy nem csak a családunknak, hanem a munkahelyünknek is fontos, hogy egészségesek, kiegyensúlyozottak, harmonikusak legyünk.

Passzív álláskeresés – Linkedin jelenlét

Kristál Zita

Kristál Zita
Researcher – Konzultáns

„Járt utat járatlanért el ne hagyj”, tartja a mondás, azonban ez kevéssé alkalmazható az állásainkat tekintve. Ugyanazon pozícióban, egyazon cégnél 4-5 évnél sokkal többet nem érdemes eltölteni, mert nem lesz elég sokrétű az ember látásmódja. Ezen kívül pedig munkájának csak egy szűkebb szegmenséről szerez tapasztalatot. Kifejezetten értéknövelő tényezőnek számít a több cégnél eltöltött, cégenként 3-5 év, az egy cégnél, ugyanazon pozícióban eltöltött 10-15 évhez képest. Ha nagyon elégedettek vagyunk a cégünkkel, nem szeretnénk elhagyni mert minden feltétel adott a karrierhez, akkor vertikális és horizontális karrierrel is kiválthatjuk a változtatást, vagy felfelé haladunk a ranglétrán, egyre magasabb pozíciókba. Az is jó megoldás lehet, hogy különböző területeken próbáljuk ki magunkat, így változik a csapat is, a felettes is, és tágul a látókörünk.

Azonban sosem árt, ha nyitott szemmel járunk a munkaerőpiacon, ha van információnk a számunkra érdekes cégekről, ha néha elmegyünk egy-egy interjúra, még ha nem is fontolgatjuk a váltást. Sokaknak például szokni kell az interjúszituációt, az ilyenkor felmerülő keresztkérdéseket, és nem árt, ha tudjuk mire számíthatunk egy ilyen beszélgetésen. Jó, ha fennmarad a rutin. Ne féljünk attól, hogy kitudódik, egyrészt ezekben a folyamatokban bizalmasan kezelendő minden anyag. Másrészt ma már sokkal elfogadottabb, hogy egy jó szakember tájékozódásképpen is nyitott lehet egy kiválasztási folyamatban való részvételre.

Legjobb eszköz a nyitott szemmel járáshoz a LinkedIn, hiszen ha jelen vagyunk, a lehetőségek megtalálnak minket, keresni sem kell. Ehhez egy jól kialakított profil kell csak, a többi megy a maga útján. A továbbiakban néhány alapvető tanácsot osztok meg azokkal, akik most barátkoznak a LinkedIn-el, vagy még nem is regisztráltak.

MILYEN LEGYEN TEHÁT A PROFIL?

Nagyon fontos, hogy legyen kép. Nem akármilyen: nem síelős, nem napszemüveges, nem családos. Nincs helye a LinkedIn-en sem kutyának, sem macskának, de még gyereknek sem. Egyéb esetekben csak te legyél rajta, szemed nézzen a kamerába a fotón (ez mindenképp bizalomgerjesztőbb, mint egy félrenézős pillanatkép, legyen az bármilyen művészi) és legyen rajtad megfelelő drapéria (hölgyek, pánt nélküli top nem ér!). Az se baj, ha elegánsan vagy felöltözve rajta. Azt szoktam tanácsolni, a váll még legyen rajta a képen, de maximum derékig legyél látható. Ne legyen szelfi, és ne legyen komolytalan, arra ott a másik kék oldal.

Nagy előnye a LinkedIn-nek, hogy kézen fogva végig vezet a profil kitöltésén, és egy jól áttekinthető, informatív CV születik, ha kitöltöd az egyes pontokat. Érdemes kitölteni, félinformációk szerepeltetésének nincs sok értelme sem üzleti, sem munkaerőpiaci szempontból.

Választhatsz rövidített megoldást, melyben csak a cégeket-pozíciókat sorolod fel, de ha több információt szeretnél adni magadról, és nem szeretnél belefáradni a fejvadászok kérdezősködésébe, akkor add meg az egyes pozíciókban betöltött felelősségi- és feladatköreidet is. Így sokkal célzottabb, testre szabottabb megkereséseket kaphatsz. Szánj egy kis időt az összefoglaló megírására is, hiszen itt motivációt, hozzáállást, erősségeidet és némi személyiséget is közölhetsz egy-két egyedi megfogalmazású mondattal. Ha bármiben elbizonytalanodsz, bőven láthatsz példát arra is, hogy mások hogyan csinálják – akár ötletet is meríthetsz belőle.

KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK

Ha kitöltötted a profilt és minden a helyén van, akkor kezdj egy kis networkot építeni, hogy láthatóvá válj. Legjobb, ha először ismerősöket (név szerinti keresés, kezdetben csak ez működik), majd második lépésben fejvadászokat jelölsz be (a keresőbe cégnév, pozíció beírásával), akik 500+ méretű ismeretségi körrel rendelkeznek, így hatékonyabban tudsz másodszintű kapcsolatba kerülni másokkal, és nagyobb eséllyel jelenik meg profilod a fejvadászok, recruiterek kereséseiben.

Amennyiben nem szeretnél megkereséseket kapni, le lehet tiltani az üzenet funkciót, de így fontos információktól eshetsz el. Nem baj az, ha nem válaszolsz egy-egy megkeresésre, az seM baj, ha nemet mondasz.

Ha elégedett vagy a munkahelyeddel, de nem szeretnél a munkaerőpiactól visszavonultan élni, ennyi a teendőd egyelőre. Azonban ha aktív fokozatba kapcsolnál, mert belátható időn belül váltást tervezel, lépj kapcsolatba a fejvadász cégekkel (sokuknak a honlapján is van lehetőség CV feltöltésére) és juttasd el nekik az önéletrajzod; mindegyiknek van olyan nyilvántartása, amelyben rögzíteni tudják az anyagod.

Sikeres karriert kívánok mindenkinek!

ÉS LEHULL A LEPEL… JELÖLT-TRÜKKÖK TERÍTÉKEN

Kristál Zita

Kristál Zita
Researcher – Konzultáns

A fejvadászat és a toborzás egyaránt nagy átalakulások korát éli meg. Az elmúlt egy-két évben is kézzelfogható változások történtek a kereső cégek és a jelöltek hozzáállásában. Köztudomású tény, hogy ma már nem a jelölt adja el magát a cégnek, ahova jelentkezik, nagyon sok esetben fordított a helyzet. Főleg egy megbízásos keresés során maga a cég kell jó benyomást tegyen, hogy meggyőzze a munkavállalót hogy igen, itt érdemes lesz dolgozni. A mára divatossá vált Employer Branding intézkedések is ezt célozzák részben (másik részben pedig főleg a már megszerzett és bevált munkavállalók megtartását).

Azonban az így kialakult helyzet nincs jó hatással a jelöltek hozzáállására. Egyre elterjedtebb az a szokás, hogy különböző trükkökkel „rázzák le” a fejvadászt. Pedig nem kellene ide trükk, egy „köszönöm, jelenleg nem vagyok nyitott a váltásra” üzenet a LinkedIn-en, vagy e-mailben, esetleg telefonon bőven elég lenne, és téma lezárva – lehet egy év múlva már aktuális lesz a dolog és szívesen veszi, ha újra megkeresi egy toborzó vagy fejvadász.

De nem, ehelyett a biztos pozícióban lévő jelöltek kreatív megoldásokhoz folyamodnak, ki tudja mely okból. Találékonyságuk tárháza pedig kimeríthetetlen. De lássunk erre példákat.

Megadja a telefonszámát (opcionális elem pedig), majd amikor először beszélünk, megkér hívjam másnap reggel, elmenti a számom és innentől kezdve soha többé nem veszi fel a telefonomat. Vagy: vezetékesen hívom. Azt mondja: hívjam 10 perc múlva. Rendben. Ő pedig tudja, hogy azért mondta ezt, mert 10 perccel később már hetedhét határon túl van, hazafelé utazik a villamoson, én pedig akkor jövök rá, mikor a megadott időben újra hívom, a telefon pedig csak csöng, és nem veszi fel senki.

Cifrább: megadja a telefonszámát, majd amikor felhívom, megkér hogy hívjam 5 perc múlva, addig keres egy helyet ahol beszélhetünk. 5 perc múlva, 10 perc múlva, és innentől örökké, sípol a telefon: letiltott. Mit tesz ilyenkor az egyszeri ember? Kölcsönkéri a kollégája telefonját és arról kezdeményezve a hívást azonnal bizonyosságot is szerez arról, hogy az viszont kicsöng, tehát tényleg le van tiltva az első szám. Majd elégedetten és némiképp örömmel nyugtázza megrökönyödött jelöltjének hangját, mikor az felveszi és meghallja hogy ugyanaz a fejvadász képes volt másik számról hívni őt. Azonban be kell valljam, nem egy ilyen alkalommal zsebelhettem be egész gyümölcsöző beszélgetéseket, a kezdeti „nehézségek” ellenére is.

Találkozhatunk az MLM-paranoid embertárssal is: ő azt hiszi, valamely MLM hálózatba szeretném őt beszervezni (van még olyan?), és ezt elég keresetlen stílusban közli is, és amikor biztosítom afelől, hogy ilyenről szó sincs, juszt sem érdekli semmilyen lehetőség, köszöni.

Azért örömteli, hogy nem mindenki folyamodik hasonló módszerekhez és őszintén bevallja, ha nem szeretne váltani. Ők sokkal inkább számíthatnak arra, hogy időnként újra felkeresem őket amikor számukra izgalmas lehetőség adódik, így több információjuk is lesz a munkaerőpiacról és az azon betöltött értékükről.

Ahogy egyre feljebb haladunk a pozíciók szintjén, a fenti trükkök egyre kevésbé fordulnak elő. Valahogy a magasabb szintű, vezetői pozíciókban ülő szakemberek meg merik mondani, ha épp nem aktuális a keresés, mert jól érzik magukat; mernek ajánlást adni, és amit nagyon szeretek bennük, hogy majd mindegyikük képes hosszú távon gondolkodva, olyan személyként tekinteni a fejvadászra, aki lehet, hogy majd 2-3 év elteltével pont az álmai állását hozza el neki tálcán.

Mert ki tudja, ki tudhatja ezt előre?

Egyből egy

Ocskay Márta

Ocskay Márta
Country Manager

Minden kiválasztási folyamat önmagában teljesen egyéni. Nem csak azért, mert mindig más pozícióra keresünk, hanem azért is, mert ügyfeleinknek rendkívül egyéni kéréseik szoktak lenni.

Legfőbb erősségünk, hogy igyekszünk figyelni minden apróságra: személyiségi elemekre, motivációs faktorokra vagy éppen rejtett képességekre, ami nem feltétlenül derül ki egy hagyományos beszélgetés során.

Nem hagyományos kiválasztási folyamat

Ügyfelem, az FMCG – food szektor egyik neves cégéről van szó, két új csapattagot keresett: egy minőségbiztonsági vezetőt és egy TPM szakértőt. A minőségbiztosítási vezető nem is jelent gondot – hiszen azért azt tudjuk, hogy könnyen megtalálható. A TPM azonban inkább autóiparra jellemző, inkább ott optimalizálnak úgy termelési folyamatokat, hogy az eredmény maximalizálható legyen. Az élelmiszeripar is észrevette annak lehetőségét, hogy bizonyos folyamatok másképpen történő alkalmazásával magasabb eredményességi faktor érhető el, de még kevés helyen alkalmazzák tudatosan ezen lehetőségeket.

Visszatérve ügyfelemre, egy olyan új munkatársra volt szüksége, aki nemcsak dinamikus és elkötelezett ilyen változások véghezvitelére, hanem kitartó is ennek hosszútávú követésében, optimalizálásában. De legyen élelmiszeripari tapasztalata, és lehetőleg tudjon egyedi programokat is kifejleszteni, mert nem minden folyamat oldható meg a piacon kapható dobozos termékkel.

Az ilyen kihívások azok, ami miatt élvezem az executive kiválasztási folyamatokat – megtalálni, felkutatni valószínűleg azt az egy embert, aki egy ilyen kihívásban örömét leli, aki nyitott egy esetleges váltásra és még remélhetőleg belefér a bérsávba is 🙂 Azért fájt a fejem, hogy milyen irányba kezdjünk el hirtelen keresni, merre lehet a mi gyöngyszemünk, akit meg kell, hogy találjunk. Három héten keresztül nagyon sok területet felkutattunk, nagyon sok emberrel beszéltünk, de mindig hiányzott egy vagy két tényező, ami miatt még nem passzolt össze minden puzzle darab. Mígnem egyik reggel megcsörrent a telefonom – egy roppant kellemes férfihang mutatkozott be, aki röviden és velősen mesélte el, hogy éppen aktívan munkát keres, mert jelenlegi munkaviszonya a munkaadó csődbemenetele miatt megszűnt. A szavak gyorsan peregtek, kiderült, hogy élelmiszeriparban dolgozott, folyamatoptimalizáció volt a feladata. Egyre hevesebben vert a szívem a beszélgetés során, kicsit olyan volt, mint amikor gyerekkoromban az eldugott csokitojást kellett megtalálnom nagyszüleim kertjében Húsvétkor…lehet, hogy megleltem a gyöngyszemet?  És az úr csak mesélte tovább – szerették volna a termelésüket hatékonnyá tenni, olyan eszközökkel, melyet az autóipar használ. Gyakran kellett ezekhez új számítástechnikai programot kialakítani, jelöltem – mert már tudtam, hogy jelöltem lesz ebben a kiválasztásban – ezeket a kihívásokat szerette a legjobban!

A folyamat innentől kezdve hagyományosnak mondható volt – önéletrajz bekérése, interjú, beszámoló megírása és jelölt prezentáció az ügyfélnél.

Az utóbbi is legalább annyira szürreális volt, mint a jelölt megtalálása: a bemutatkozó beszélgetés harmadik mondatánál ügyfelem arcán látszott, hogy már nem, mint kiválasztási folyamatról beszélgetnek, hanem a leendő kolléga feladatait és felelősségeit veszik számba.

Egyből egy: egy telefon, egy jelölt, egy ügyfél – jelölt találkozó és egy elfogadott ajánlat 🙂

Ügyfélkezelés – avagy mindenkinek van meg nem ismert agendája

 Dr. Korpás Zoltán

Dr. Korpás Zoltán
Régiós Igazgató

Ismeritek azt az érzést, amikor jófiú/jókislány akarsz lenni, pörögsz, mint a cserebogár a hátán, hogy a szolgáltatási színvonalat megad. Tudod, hogy jól csinálod a dolgot. Minőségileg többet tudsz nyújtani, értéket teremtsz. A kedves Ügyfél meg szerinted oda se bagózik, eltűnik, nem válaszol. Magyarul tojik a fejedre. Hétköznapi frusztráció, amin a reggeli kávé mellett jól lehet ventilálni a kollégákkal.

A kulcs, a másik meg nem ismert agendája

ÜgyfélkezelésPályafutásom egyik visszatérő dilemmája, saját bőrömön éreztem, kollégák arcán ezerszer láttam a kérdőjelet, hogy a kedves Ügyfél miért nem válaszol a kérdéseinkre? Ilyenkor indul meg az ember fejében az agyrágó bogár, hogy biztos nem vesz engem komolyan, sima beszállítóként kezel. Hiszen én többre vagyok predesztinálva! Ő nem érti azt, hogy ez a projekt milyen fontos, hiszen rajtam van a számlázási, a projekt lezárási nyomás, sőt még a főnök macskájának is nekem kell megvennem az esti Whiskas konzervet. Írtam neki nagyon kedves diplomatikus levelet, hívtam őt, hogy érezze a törődést, de nincs válasz….

És ilyenkor jön az, hogy az egyik belső hang azt mondja, hogy valami miatt nem vagy szimpatikus az ügyfelednek. Ha ilyent érzel bármikor, állj meg nagyon gyorsan. Idd meg a kedvenc léleksimogató napi italodat, legyen az kávé, tea vagy bármi egyéb. És keresd meg a józan belső hangodat: képzeld magad az ügyfeled helyzetébe. Saját üzleti érdekének ellensége lenne? Biztos nem. Fordítsad meg a játékot és gondold végig, mi lehet az ő napi agendája? Mi az a nyomás, ami alatt ő van? Melyik szakmai vezető, vagy CxO szívja esetleg napi szinten az ő vérét? Egyáltalán, az ő macskája kapott ma Whiskas vacsorát?

Egy a feladatod ilyenkor: indulj ki abból, hogy az érdeked és célod, hogy az ő agendáját is megismerd. Mert, ha azt veszi észre, hogy őt nem nyomod a saját bajaiddal, hanem az ő kottájából játszol, akkor az ő szemében valami megváltozik: beszállítói státuszból bizalmi státuszba kerülhetsz át. Valóban, problémamegoldóvá válsz és esetleg olyan nehézségeit is megosztja veled, amivel – kis szerencsével – akár a te javaslataid alapján tud túl lenni. Ez az a pont, ahol igazán jó szolgálatot tettél egy üzleti helyzetben, mind a saját, mind az ügyfél üzleti érdekébe. Mi kell ehhez? Egy kis empátia, előítéletmentesség és beleélő képesség a másik irányába, hogy a saját agendámat proaktív módon egy lépéssel tovább gondoljam.

Legjobb munkahely “Summer feeling” alapokon

 Dr. Korpás Zoltán

Dr. Korpás Zoltán
Régiós Igazgató

“Hot town summer in the city
Back of my neck getting dirty and gritty
Been down, isn’t it a pity
Doesn’t seem to be a shadow in the city
All around people looking half dead
Walking on the sidewalk hotter than a match head…”

…énekli füstös illatú whiskygőzös hangon Joe Cocker a Summer in the City dalában. Az elmúlt hónapok egyik legmeghatározóbb szakmai élménye számomra, hogy a mai keresleti trendeket mutató munkaerőpiacon mi mindent megtesznek egyes vállalatok (mások meg mi mindent még nem…), hogy az üzleti célok érdekében a vágyva vágyott szakembereket „megszerezzék”, de meg is tartsák őket.

LEGJOBB MUNKAHELLYÉ VÁLNI, ez ma az egyik varázsszó

Legjobb varázsszóEgyfajta spirálnak vagyunk szemtanúi, ahol a cégek egymásra licitálnak, ki tud még egy árnyalatnyi inszentívet hozzá tenni az ajánlati csomaghoz, hogy ők legyenek a preferált munkaadók. Hol vagyunk már a céges csocsó-, vagy biliárdasztaltól! Ilyet már állami hivatalnál is láttam legnagyobb örömömre. E spirál egyik legszebb aktuális példája számomra a céges sör! Hűtőszekrényből, hidegen, gyöngyözően! Hivatalosan, napi két üveg. Ingyen. 🙂 Igen, létező juttatás a mai magyar munkaerőpiacon. (Nem, nem mondom meg, melyik cég az, mert egyrészt ez nem a reklám helye, másrészt meg nem akarom, hogy az ottani döntéshozókat hirtelen egy csomó CV-vel lerohanjátok…) Nyilván adja magát a kérdés, mit lehet erre még licitálni? Lesz esetleg hölgyek számára céges aperol spritz? Vagy esetleg szezonhoz igazodó extra juttatások, mint pl. télen céges forralt bor, nyáron hideg fröccs (kizárólag csak jó minőségű Sauvignon Blanc, vagy Chardonnay borokból!), ősszel must, tavasszal meg céges jegeskávé vanília fagyival? Vagy esetleg érdemes lesz bevezetni lassan a szezonális alapú legjobb munkahely felmérést? (Egy tipp a kedves AonHewitt-os barátok számára… 🙂 Mindenesetre a nyári táborokhoz kapcsolódó gyereklogisztikában még meg nem őszült, de rettenetesen megizzadt fejemmel gondolkodva én már lélekben kiosztottam a szezonális legjobb munkahely díját a lányom vízilabda-edzőtáborának. Én lógó nyelvvel öltönyben aszalódtam a reggeli tűző nap alatt, miközben a gyerekeket leadtam. Szemben voltak az animátorok, strandpapucsban, fürdőruhában… – felszabadultan és könnyedén élvezték az életet a medence szélén. Képes lettem volna akár öltönyben is egy fejest ugrani a medencébe.

Nincs mese, az én jövőbeli álommunkahelyem az az iroda, ahol az intenzív irodai munka mellett, évenként minimum két hétre hivatalosan céges animátorként elvonulhatok és akár a kollégák gyerekeit is pesztonkázhatom egy medence mellett. Annyira talán nem is irreális juttatás, nem? Még céges sörre sem tartanék igényt, – egyszer élünk – még fizut sem biztos, hogy kérnék erre az időre…/p>