A nagy költözés

Ocskay Márta

Ocskay Márta
Country Manager

Hurrá – költözünk! Pestről Budára, de mégis Budapesten. Dobozolunk és Tóthék példát vehetnének rólunk!

Minden vállalat életében van egy vagy két céges költözés. Ilyenkor az ember vegyes érzelmekkel indul neki a változásnak – az eddigi munkavégzés helye átértékelődik. A megszokott helye az asztalának, a megszokott helye a nyomtatónak, a tárgyalóban rendezetlenül álló székek is hirtelen nagyon fontosak lesznek. A legfontosabb kérdés is előkerül: hova megyünk majd ezután ebédelni?

De eljön a nagy nap, amikor minden dobozokba kerül…és mennyi minden kerül dobozokba😊 Mindenki pakol és rejtett kincsek kerülnek elő szekrények, fiókok mélyéről. Évek óta őrzött, „majd egyszer, ha szűkös idők lesznek kekszek és csokik”. A „mindjárt feldolgozom mappák”, amelyekről másfél éve elfeledkeztünk. És vannak olyan „ereklyék” is, amelyeket tovább viszünk magunkkal, hogy majd az új helyen, ott biztos lesz rá idő, hogy megnézzük, átdolgozzuk vagy újra gondoljuk azokat.

Valahogy olyanok ezek a költözések, mint amikor beülünk egy új autóba – az illat, a friss festék a falon és az új ülésrend – ezek mind erőt adnak, hogy innentől fogva erősebbnek, hatékonyabbnak és sikeresebbnek érezzük magunkat!

Kívánom minden Csapattagnak, hogy mihamarabb sikerüljön beilleszkednie az új irodába, hogy mihamarabb találja meg a legjobb ebédelős helyet és hogy óriási erővel sikerüljön folytatni az eddigi munkát!

Egyből egy

Ocskay Márta

Ocskay Márta
Country Manager

Minden kiválasztási folyamat önmagában teljesen egyéni. Nem csak azért, mert mindig más pozícióra keresünk, hanem azért is, mert ügyfeleinknek rendkívül egyéni kéréseik szoktak lenni.

Legfőbb erősségünk, hogy igyekszünk figyelni minden apróságra: személyiségi elemekre, motivációs faktorokra vagy éppen rejtett képességekre, ami nem feltétlenül derül ki egy hagyományos beszélgetés során.

Nem hagyományos kiválasztási folyamat

Ügyfelem, az FMCG – food szektor egyik neves cégéről van szó, két új csapattagot keresett: egy minőségbiztonsági vezetőt és egy TPM szakértőt. A minőségbiztosítási vezető nem is jelent gondot – hiszen azért azt tudjuk, hogy könnyen megtalálható. A TPM azonban inkább autóiparra jellemző, inkább ott optimalizálnak úgy termelési folyamatokat, hogy az eredmény maximalizálható legyen. Az élelmiszeripar is észrevette annak lehetőségét, hogy bizonyos folyamatok másképpen történő alkalmazásával magasabb eredményességi faktor érhető el, de még kevés helyen alkalmazzák tudatosan ezen lehetőségeket.

Visszatérve ügyfelemre, egy olyan új munkatársra volt szüksége, aki nemcsak dinamikus és elkötelezett ilyen változások véghezvitelére, hanem kitartó is ennek hosszútávú követésében, optimalizálásában. De legyen élelmiszeripari tapasztalata, és lehetőleg tudjon egyedi programokat is kifejleszteni, mert nem minden folyamat oldható meg a piacon kapható dobozos termékkel.

Az ilyen kihívások azok, ami miatt élvezem az executive kiválasztási folyamatokat – megtalálni, felkutatni valószínűleg azt az egy embert, aki egy ilyen kihívásban örömét leli, aki nyitott egy esetleges váltásra és még remélhetőleg belefér a bérsávba is 🙂 Azért fájt a fejem, hogy milyen irányba kezdjünk el hirtelen keresni, merre lehet a mi gyöngyszemünk, akit meg kell, hogy találjunk. Három héten keresztül nagyon sok területet felkutattunk, nagyon sok emberrel beszéltünk, de mindig hiányzott egy vagy két tényező, ami miatt még nem passzolt össze minden puzzle darab. Mígnem egyik reggel megcsörrent a telefonom – egy roppant kellemes férfihang mutatkozott be, aki röviden és velősen mesélte el, hogy éppen aktívan munkát keres, mert jelenlegi munkaviszonya a munkaadó csődbemenetele miatt megszűnt. A szavak gyorsan peregtek, kiderült, hogy élelmiszeriparban dolgozott, folyamatoptimalizáció volt a feladata. Egyre hevesebben vert a szívem a beszélgetés során, kicsit olyan volt, mint amikor gyerekkoromban az eldugott csokitojást kellett megtalálnom nagyszüleim kertjében Húsvétkor…lehet, hogy megleltem a gyöngyszemet?  És az úr csak mesélte tovább – szerették volna a termelésüket hatékonnyá tenni, olyan eszközökkel, melyet az autóipar használ. Gyakran kellett ezekhez új számítástechnikai programot kialakítani, jelöltem – mert már tudtam, hogy jelöltem lesz ebben a kiválasztásban – ezeket a kihívásokat szerette a legjobban!

A folyamat innentől kezdve hagyományosnak mondható volt – önéletrajz bekérése, interjú, beszámoló megírása és jelölt prezentáció az ügyfélnél.

Az utóbbi is legalább annyira szürreális volt, mint a jelölt megtalálása: a bemutatkozó beszélgetés harmadik mondatánál ügyfelem arcán látszott, hogy már nem, mint kiválasztási folyamatról beszélgetnek, hanem a leendő kolléga feladatait és felelősségeit veszik számba.

Egyből egy: egy telefon, egy jelölt, egy ügyfél – jelölt találkozó és egy elfogadott ajánlat 🙂

Vers mindenkinek…?

Tóth Klaudia

Tóth Klaudia
Junior Consultant

Nem titkolt tény az irodában, hogy a kis csapat legfiatalabb tagjában egy költő veszett el (igen mélyen, de azért időnként nem átall rímet faragni a mindennapokból).

Mai szösszenetét alább olvashatjátok. Eddig csak a munkatársak, most már a Ti szórakoztatásotokra!

Óda a csütörtökhöz

Nekem már péntek, mert holnap biz’ szabi!
Kellett ám ezért tegnap még hajtani…
Összefolyik Linkedin, Facebook és Google,
Érzem, hogy a fáradtság lassan fejemre ül…

Telefont kezembe ma már nem veszek,
Jelöltnek ajánlatot sem teszek.
Mára a desk research volt a feladat,
Social contact ilyenkor túlságos nagy falat!

Viccet félretéve (versben nem jár smiley),
Ilyenkor is mindig tudjunk talpra állni!
Mosoly és kávé a két ügyes jó barát,
Vagy öleljük át valamelyik kollégát!

Egymás vállán teher talán a feladat,
Nyári szabadságkor minden, mi ránk marad.
De tudjuk, egymásért ezt boldogan megtesszük,
Riportot megírjuk, telefont felvesszük!

Irány a hétvége, részemről most ennyi,
el kell még mennem kenyeret is venni…
Búcsúzom tőletek, hétfőn találkozunk,
Szabiról, munkáról majd beszámolunk!

WTF! – Work, time, friends

Tóth Klaudia

Tóth Klaudia
Junior Consultant

Avagy, hol dolgozik szívesen az Y és Z és utána következő generáció? Aktuálissá vált kérdéskör, hiszen jelen pillanatban ez a generáció is erősen képviselteti magát a munkaerőpiacon. Első sorban nem szakmai szemszögből közelíteném meg a kérdést, hanem saját tapasztalatból, amely alapján – úgy hiszem – sokan magukra ismernek talán! 🙂

Lássuk először is a címet: WTF..?

Work

WTF - Work, time, friends
Nos, a munka része az életünknek. Aki nem találta meg még az útját, annak szükséges rossz. Aki viszont pontosan tudja, mitől képes kiteljesedni, annak mindennapi motivációkkal és kihívásokkal teli önmegvalósítás. Mindenki eldöntheti maga, hogy melyik táborba tartozik, és ez alapján el tud gondolkodni, érdemes-e / kell-e váltani… De ez majd egy másik téma lesz!

Tovább “WTF! – Work, time, friends”